Az ingatlanfejlesztői kerekasztal javaslatai egyes építésügyi jogszabályok módosítására, illetve a jogalkalmazói gyakorlat fejlesztésére

2011. március 21.

1. Az építésügyi hatósági engedély iránti kérelemhez csatolandó szakhatósági állásfoglalások

Felvetések:

• Az építésügyi hatóságok gyakorlata nem egységes és következetes abban, hogy mely szakhatóságok állásfoglalásának beszerzése szükséges az egyes építésügyi engedélyezési eljárások során. Kiemelten problematikusnak tartja az IFK az alábbi jelenségeket:
  • Építésügyi hatóságonként (de akár ügyintézőnként) is változhat, hogy azonos, vagy hasonló jellegű épületek, építmények tekintetében mely szakhatósági állásfoglalások beszerzését várja el, illetve tartja szükségesnek az építésügyi hatóság.
  • Sajnálatosan gyakori, hogy (a fellebbezést követően eljáró) másodfokú építési hatóság új eljárás lefolytatására kötelezi az elsőfokú hatóságot, azon az alapon, hogy az az elsőfokú eljárás során elmulasztotta valamely szakhatóság állásfoglalását beszerezni.
  • Visszatérően és rendszeresen előforduló probléma, hogy az építtető által (adott esetben az építésügyi hatósággal folytatott előzetes egyeztetést követően) beszerzett szakhatósági állásfoglalásokon túl a hatóság további állásfoglalások beszerzését tartja szükségesnek, vagy az építtető által becsatolt szakhatósági állásfoglalás ellenére az építésügyi hatóság maga is megkeresi a szakhatóságot.
  • Nem ritka, hogy az építtető által előzetesen megkeresett szakhatóság megtagadja az állásfoglalás kiadását, amelyet adott esetben az építésügyi engedélyezési eljárás során az építésügyi hatóság megkeresésére mégis kiad.
  • Indokolatlannak tűnik az a széles körben alkalmazott hatósági gyakorlat, hogy az építési engedély módosítására irányuló eljárásban, a kérelem tartalmától függetlenül, az építésügyi hatóság az összes korábban érintett szakhatóság állásfoglalást kikéri, akkor is, ha a módosítással érintett munkarészek nyilvánvalóan nem érintik a szakhatóság korábbi állásfoglalásában foglaltakat és a szakhatóságnak nincs jogalapja a korábbi állásfoglalásától eltérni.
• A kiszámíthatatlan jogalkalmazás az építtetőknek indokolatlan többletköltségeket okoz, és a beruházások megvalósulásának esetleges időbeli elhúzódása a gazdaság egészére kihatóan is negatív hatással bír.

Fontosabb jogszabályok:

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban „Ket.”) szerint:

„44.§ (1) Törvény vagy kormányrendelet az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára előírhatja, hogy az ott meghatározott szakkérdésben más hatóság (a továbbiakban: szakhatóság) kötelező állásfoglalását kell beszereznie. A szakhatóság olyan szakkérdésben ad ki állásfoglalást, amelynek megítélése hatósági ügyként a hatáskörébe tartozik, ennek hiányában törvény vagy kormányrendelet annak vizsgálatát szakhatósági ügyként a hatáskörébe utalja.

[…]

(7) Ha a szakhatóság megállapítja, hogy állásfoglalása jogszabályt sért, állásfoglalását a hatóság határozatának vagy eljárást megszüntető végzésének jogerőre emelkedéséig egy alkalommal módosíthatja.
(8) Ha törvény vagy kormányrendelet azt lehetővé teszi, az ügyfélnek az eljárás megindítása előtt – a szakhatósági eljárásért fizetendő illeték vagy díj megfizetése mellett – benyújtott kérelmére a szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával – az ügyfél meghatározott joga érvényesítésére irányuló eljárásban, törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott időpontig felhasználható – előzetes szakhatósági állásfoglalást (a továbbiakban: előzetes szakhatósági hozzájárulás) ad ki. A hatóság a kérelemhez benyújtott előzetes szakhatósági hozzájárulást szakhatósági állásfoglalásként használja fel azzal, hogy a 44. § (7) bekezdése nem alkalmazható.”

Építési ügyekben az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről szóló 193/2009. (IX.15.) Kormányrendelet, (a továbbiakban „193/2009. Kormányrendelet”) 6.§ (1) szakasza lehetővé teszi az előzetes szakhatósági állásfoglalás beszerzését az alábbiak szerint:

„6.§ (1) A Kormány az építésügyi hatóságnak az 5. melléklet szerinti első- és másodfokú építésügyi hatósági eljárásaiban, az 5. mellékletben meghatározott feltételek esetén és szakkérdésben, az 5. melléklet szerinti hatóságokat szakhatóságként jelöli ki. Az ügyfélnek az eljárás megindítása előtt benyújtott kérelmére a szakhatóságként kijelölt hatóság előzetes szakhatósági állásfoglalást ad ki.”

[…]

(5) Az építtető által a kérelem mellékleteként benyújtott hat hónapnál nem régebbi előzetes szakhatósági állásfoglalást az építésügyi hatóság eljárásában szakhatósági állásfoglalásként elfogadja, ha a hozzá, illetve a szakhatósághoz korábban benyújtott kérelem és a hozzá tartozó építészeti-műszaki dokumentáció tartalma azonos, és azt a szakhatóság a (4) bekezdés szerint azonosítószámmal, keltezéssel, aláírással és bélyegzőlenyomattal látta el.”

Javaslatok:

Az IFK javasolja olyan jogszabályi rendelkezések megalkotását, amely egyértelműen rögzíti, hogy az (elvi) építési engedély módosítása esetén kizárólag a módosítással érintett szakhatóságok megkeresése történjék meg, az érintett szakhatóságok köre, például, meghatározható lenne a 193/2009 Kormányrendelet 5. sz. mellékletére utalással.

Ugyanakkor a 193/2009. Kormányrendelet 5. számú melléklete alapos felülvizsgálatra szorul, tekintettel arra, hogy a jelenlegi normaszöveg nem alkalmas az egyes engedélyezési eljárásokkal kapcsolatban érintett szakhatóságok egyértelmű meghatározására. Az IFK ezúton felajánlja, hogy egy a szakértői által kidolgozott, és általa alkalmasnak ítélt szövegjavaslatot a jogalkotó elé terjeszt.

Az IFK álláspontja szerint a fenti problémák részben a jogalkalmazás hiányosságaira vezethetőek vissza, ezért a hatósági jogalkalmazói gyakorlat színvonalának fejlesztése, egységesítése segítené a probléma megoldását. Javasoljuk, hogy normatív utasítások, illetve normatív határozatok kerüljenek kibocsátásra az egységes jogalkalmazás biztosítása céljából.

2. Az építésügyi hatósági engedély iránti kérelemhez csatolandó dokumentáció köre

Felvetések:

• Az építésügyi hatóságok gyakorlata nem egységes és következetes abban, hogy mi az építésügyi hatósági engedély iránti kérelmekhez csatolandó dokumentáció köre. Építésügyi hatóságonként (de akár ügyintézőnként) is változhat, hogy azonos, vagy hasonló jellegű épületek, építmények tekintetében milyen dokumentáció becsatolását várja el, illetve tartja szükségesnek az építésügyi hatóság.
• A kiszámíthatatlan jogalkalmazás az építtetőknek indokolatlan többletköltségeket okoz, és a beruházások megvalósulásának esetleges időbeli elhúzódása a gazdaság egészére kihatóan is negatív hatással bír.

Fontosabb jogszabályok:

Alapvetően a 193/2009. Kormányrendelet 17.§ -a és az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet (és annak mellékletei) határozzák meg az építésügyi hatósági engedélykérelem tartalmi elemeit.

Javaslatok

A hivatkozott jogszabályok alapos felülvizsgálatra szorulnak, tekintettel arra, hogy a jelenlegi normaszövegek nem alkalmas az egyes engedélyezési eljárásokhoz szükséges dokumentáció egyértelmű meghatározására. Az IFK ezúton felajánlja, hogy egy a szakértői által kidolgozott, és általa alkalmasnak ítélt szövegjavaslatot a jogalkotó elé terjeszt.

Az IFK álláspontja szerint a fenti problémák részben a jogalkalmazás hiányosságaira vezethetőek vissza, ezért a hatósági jogalkalmazói gyakorlat színvonalának fejlesztése, egységesítése segítené a probléma megoldását. Javasoljuk, hogy normatív utasítások, illetve normatív határozatok kerüljenek kibocsátásra az egységes jogalkalmazás biztosítása céljából.

3. Az elvi építési engedélyezési eljárás

Felvetések:

• Az építésügyi hatóságok gyakorlata nem egységes és következetes az elvi építési engedélyre vonatkozó jogszabályok alkalmazása tekintetében. Építésügyi hatóságonként (de akár ügyintézőnként) is változhat, annak megítélése, hogy az építés megvalósításához szükséges követelmények tisztázása körében milyen tartalommal kérhető és adható ki elvi építési engedély.
• Általános gyakorlati tapasztalat, hogy az elvi építési engedély nem nyújt az építtető számára kellő biztosítékot arra, hogy az építkezés ténylegesen az elvi építési engedélyben foglaltak szerint megvalósítható, építésügyi hatóságok számos esetben támasztanak olyan további követelményeket az építési engedély iránti eljárásban, amelyek az elvi építési engedélyben • foglaltakat gyakorlatilag lerontják, annak ellenére, hogy az elvi építési engedély a jogszabályok szerint köti a hatóságot.
• Visszatérő tapasztalat, hogy az elvi építési engedélyek megfogalmazásai nem elég pontosak és világosak, az építtetők számos esetben szembesülnek azzal, hogy az építési engedély ügyében eljáró hatóság (adott esetben a saját korábbi álláspontjától is) eltérően értelmezi az (általa korábban kibocsátott) elvi építési engedélyt.
• Jogbizonytalanságot eredményez, hogy, többek között a fentebb elmondottak miatt, az építtetők az elvi építési engedélyekre alapozva nem feltétlenül láthatják előre az érintett építésügyi kérdésekben az építési engedélyezési eljárás kimenetelét, bár az elvi építési engedélynek pontosan ilyen tisztázó szerepe volna.

Fontosabb jogszabályok:

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban „Étv.”) szerint:

„18.§ (1) Építési tevékenységet végezni az e törvényben foglaltak, valamint az egyéb jogszabályok megtartásán túl, csak a helyi építési szabályzat, szabályozási terv előírásainak megfelelően szabad.
(2) Ha egy adott területre vonatkozóan nincs hatályban helyi építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv, vagy azok nem szabályoznak – a 13. § (2) bekezdésében előírt, illetőleg azok végrehajtására vonatkozó egyéb jogszabályokban rögzített követelményeknek megfelelően – teljes körűen, építési munkát és egyéb építési tevékenységet végezni csak e törvény, valamint az építésügyi követelményekre vonatkozó egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a kialakuló telek mérete, a tervezett beépítés mértéke – beépítettség és építménymagasság – valamint módja, rendeltetése (területfelhasználása) illeszkedik a meglévő környezethez.

[…]

35.§ (1) Az építési engedély iránti kérelem benyújtása előtt elvi építési engedély kérhető az építés megvalósításához szükséges követelmények előzetes tisztázása céljából.
(2) A jogerős és végrehajtható elvi építési engedély egy évig hatályos. Érvényessége egy ízben legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha a jogszabályok, valamint a kötelező hatósági előírások időközben nem változtak meg.
(3) Az elvi építési engedély hatályossága alatt kezdeményezett építésügyi hatósági engedélyezési eljárás során szakhatóság közreműködése esetén a szakhatóságot és az építésügyi hatóságot az elvi építési engedély azokban a kérdésekben, amelyekről kifejezetten rendelkezett, akkor is köti, ha időközben a jogszabályok, valamint a kötelező hatósági előírások megváltoztak. Az elvi építési engedély alapján építési munka nem végezhető.
(4)
(5) Az összevont eljárás elvi építési keretengedélyezési szakaszában az elvi építési keretengedély megtagadásáról szóló végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.
(6) Az építtető az összevont eljárásért, valamint az integrált eljárásért az építésügyi hatóságnak, szakhatóság közreműködése esetén a szakhatóságnak külön jogszabályban meghatározott mértékű igazgatási szolgáltatási díjat köteles fizetni.”

A 193/2009 Kormányrendelet szerint:

„25.§ (1) Az építési engedély iránti kérelem benyújtása előtt az ügyfél (építtető) a telek beépítésével [különös tekintettel az Étv. 18. § (2) bekezdésében foglaltakra], a településképpel, az építészeti kialakítással kapcsolatos, továbbá a kulturális örökségvédelmi, természet-, táj- és környezetvédelmi, egészségvédelmi, talajvédelmi, életvédelmi, tűzvédelmi, valamint a műszaki követelmények (ideértve a geológiai, szeizmológiai követelményeket is) előzetes tisztázása céljából az építésügyi hatóságtól elvi építési engedélyt kérhet. Az elvi építési engedély építési tevékenység végzésére nem jogosít.
(2)
(3) Egy telekre vonatkozóan a tervezett építési tevékenység végzésére több elvi építési engedély is kérhető.
(4) Az építményekkel kapcsolatos országos szakmai követelmények jogszabályban meghatározott előírásaitól eltérő műszaki megoldásra irányuló kérelem elvi építési engedélykérelem formájában is benyújtható.

[…]

26. § (2) Az elvi építési engedély iránti kérelem elbírálása során az építésügyi hatóság – a kérelem tartalmától függően – vizsgálja, hogy
a) a kérelem és mellékleteinek tartalma megfelel-e a külön jogszabályban meghatározott követelményeknek,
b) az Étv. 36. §-ában foglaltak teljesíthetők-e,
c) az építésügyi jogszabályokban előírt szakmai követelményektől eltérő tervezett műszaki megoldás a külön jogszabályban meghatározottak szerint engedélyezett vagy engedélyezhető-e,
d) a külön jogszabály szerint a tervezett építményt a környezetébe illeszkedően helyezték-e el.

[…]

31. § (1) Az építtető az építési engedélyezésre vonatkozóan választhatja az e rendeletben meghatározott összevont építésügyi hatósági engedélyezési eljárást (a továbbiakban: összevont eljárás), amely
a) a megvalósítással kapcsolatos követelmények előzetes tisztázása céljából elvi építési keretengedélyezési és
b) építési engedélyezési szakaszból áll.
(2) Az összevont eljárás iránti kérelem beérkezésétől számított tíz munkanapon belül az építésügyi hatóság az érintett szakhatóságok és közműszolgáltatók bevonásával egyeztető tárgyalást és helyszíni szemlét tart.

[…]

(5) Az összevont eljárás építési engedélyezési szakaszának megindításához a […] mellékleteket az elvi keretengedélyezést követően, az abban meghatározottak szerint és annak hatályán belül kell benyújtani.
(6) Az építésügyi hatóság a (2) bekezdés szerinti egyeztető tárgyalásról és helyszíni szemléről a kérelmező, az építésügyi hatóság, valamint a közműszolgáltatók megállapításait és a beruházás megvalósíthatóságával kapcsolatos nyilatkozatait, a szakhatóságok állásfoglalását is magában foglaló jegyzőkönyvet készít. A szakhatóság, valamint a közműszolgáltató az egyeztető tárgyalás és helyszíni szemle során az állásfoglalás, illetve nyilatkozat megtételére további öt munkanapot kérhet.
(7) Az elvi keretengedélyben az építésügyi hatóság a (6) bekezdés szerinti egyeztető tárgyalás és helyszíni szemle során feltárt tények és nyilatkozatok alapján megállapítja az építési engedély megadásának feltételeit és kereteit.

[…]

(9) A jogerős elvi keretengedély egy évig hatályos. Hatályossága a hatályossága alatt kérelemre egy alkalommal legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha az elvi keretengedély lényeges tartalmát érintő jogszabályok, illetve a kötelező hatósági előírások időközben nem változtak meg. Az elvi keretengedély építési tevékenység végzésére nem jogosít.

32. § (1) Az összevont eljárás építési engedélyezési szakasza az építési engedély elvi keretengedélynek megfelelő tartalmú mellékletek – az elvi keretengedély hatályán belül történő – benyújtásával kezdődik. Az építési engedélyezési szakaszban az elvi keretengedélyben foglaltak az építésügyi hatóságot és a szakhatóságot – azokban a kérdésekben, amelyekről kifejezetten rendelkezett, illetve amelyekről az elvi keretengedélyezési szakaszban nyilatkozott – akkor is kötik, ha az elvi keretengedély megadását követően az elvi keretengedély lényeges tartalmát érintő jogszabályok, illetve a kötelező hatósági előírások megváltoztak.
(2) Az összevont eljárásban hozott elsőfokú határozat elleni fellebbezést soron kívül, de legfeljebb huszonkét munkanapon belül el kell bírálni.”

Javaslatok:

A jogszabályok pontosítása, egyértelműsítése mindenképpen kívánatos. Egyértelműen tisztázandó, többek között, a 193/2009 Kormányrendelet 25.§ (1) bekezdésében foglalt felsoroló jellegű szabály és az Étv. 35.§ (1) bekezdésében található általános szabály viszonya.

Javasoljuk egyértelműen rögzíteni, hogy az építtetők bármely, a későbbi építési engedély szempontjából potenciálisan releváns kérdés tekintetében kérhessenek elvi építési engedélyt.

Javasoljuk rögzíteni, hogy az adott elvi építési engedéllyel érintett kérdéshez kacsolódó minden lényeges körülmény tekintetében köteles a hatóság az elvi engedélyben határozni. Azon általános szabály megtartása mellett, hogy az elvi építési engedélyekben foglaltak kötik az eljáró (szak) hatóságokat, javasoljuk azt is egyértelműen jogszabályba foglalni, hogy az építési engedélyezési eljárás során eljáró (szak)hatóság az elvi építési engedélyben már meghozott döntésekhez kapcsolódó kérdésekben már ne hozhasson további döntést.

Javasoljuk, hogy helyi építési szabályzat, szabályozási terv ne írhassa elő kötelező jelleggel (nem érintve az Étv. 18.§ (2) bekezdése szerinti esetet) az elvi építési engedély beszerzését.

A fenti 1. és 2. pontokban foglaltak szerint szükséges annak egyértelműsítése, hogy elvi építési engedély kiadására irányuló eljárás esetén mely szakhatóságok bevonása és dokumentumok csatolása szükséges.

Végezetül, figyelembe véve, a fentieket és azt, hogy az elvi építési engedély alapján tényleges építési munkára nem kerül sor, javasoljuk, az „elvi építési engedély” elnevezés elhagyását, azzal, hogy „elvi építésügyi kérdésekben” az építésügyi hatóság a konkrét kérelem tárgya szerinti közigazgatási határozatot hozna a fentiek figyelembevételével.

4. Az építési (használatbavételi) engedély mellett a beruházások megvalósításához, illetve használatbavételéhez szükséges további engedélyek

Felvetések:

• Az esetek jelentős részében, különös tekintettel a nagyberuházásokra, a jogerős építési engedély nem elégséges feltétele az adott beruházás megvalósításának, illetve használatbavételének. Az építési (használatbavételi) engedély mellett további, külön jogszabályokban meghatározottak szerint kibocsátandó engedélyek is szükségesek lehetnek (pl.: vízjogi létesítési, útépítési, felvonók, mozgólépcsők létesítésére vonatkozó engedélyek) a beruházás megvalósításához, illetve használatbavételéhez, amely engedélyeket általában külön hatóságok bocsátanak ki.
• Még azokban az esetekben is, ahol az eljáró hatóság azonos (pl.: a felvonók, mozgólépcsők létesítésére, használatbavételére vonatkozó engedélyt az érintett építmény tekintetében egyébként is eljáró építésügyi hatóság bocsátja ki), a több külön engedély külön-külön közigazgatási eljárás keretében történő beszerzése olyan többlet adminisztratív terhet jelent, amely, különös tekintettel az egyes engedélyekkel szembeni külön-külön jogorvoslati lehetőségekre, sokszor okoz szükségtelen többletköltséget, fennakadást, időveszteséget a beruházás megvalósításában.
• A többlet adminisztratív terhek, és az ebből fakadó járulékos problémák, ráadásul mind az építéshez (létesítéshez), mind a használatbavételhez szükséges engedélyek beszerzésekor jelentkeznek.

Fontosabb jogszabályok:

Az építésügyi engedélyezési eljárásokat alapvetően az Étv. és a 193/2009 Kormányrendelet szabályozza.

Egyéb engedélyezési eljárásokra vonatkozó szabályokat tartalmaz, többek között, az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről szóló 15/2000 (XI.16.) KöViM rendelet, a felvonók és a mozgólépcsők építésügyi hatósági engedélyezéséről, üzemeltetéséről, ellenőrzéséről és az ellenőrökről szóló 113/1998 (VI.10.) Korm. rendelet, illetve a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. Rendelet.

A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény, valamint az építési beruházások megvalósításához szükséges eljárások integrált intézésének részletes szabályairól és a közreműködő hatóságok kijelöléséről szóló 194/2009. (IX. 15.) Korm. Rendelet a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások esetében, a Kormány eseti rendelete alapján, lehetővé teszi, hogy un. integrált eljárások keretében kerüljön sor építési beruházások engedélyezésére.

Javaslatok:

Az IFK javasolja, hogy építési ügyekbe (mind a létesítési, mind a kapcsolódó használatbavételi engedélyek vonatkozásában) kerüljön bevezetésre az „egységes engedély”, illetve „egyablakos” ügyintézés lehetősége. Ennek keretében

• az építtetőt illesse meg az a jog, hogy az általa megvalósítani kívánt beruházás tekintetében az egységes engedélyezési eljárást válassza, amely esetben
• az építésügyi hatóság bocsátaná ki azt az építési (majd a megvalósulást követően használatbavételi) engedélyt, amely kiváltaná a jelenlegi jogszabályok alapján szükséges egyéb engedélyeket is,
• az ügyintézés egy hatóságnál, egy közigazgatási eljárás keretében, „egyablakos” rendszerben történne, a többi hatóságot, szakhatóságként, az építésügyi hatóság vonná be az eljárásba,
• az eljárási díj (illeték) egy összegben, egységes díjrendszer keretében kerülne lerovásra.

Az egységes engedélyezési eljárás érdemben csökkenthetné a közigazgatási eljárások költség- és időigényét és a beruházások engedélyezéséhez kacsolódó jog kockázatokat, amellett, hogy az arra jogosultak jogorvoslati lehetősége nem csorbulna.

Az általános építésügyi hatósági eljárásokra is vonatkozó normaszöveg megalkotásánál érdemes figyelembe venni a 2006. évi LIII. törvény, valamint a 194/2009. (IX. 15.) Korm. Rendelet alkalmazásának eddigi gyakorlati tapasztalatai is, azzal, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokra vonatkozó szabályok nyilvánvalóan nem adnak választ az IFK által fontosnak tartott és a beruházókat széles körben érintő összes kérdésre.

5. Az építésügyi hatóság engedélyek hatálya a beruházások megvalósításához, illetve használatbavételéhez szükséges további engedélyek

Felvetések:

• Az egyes építésügyi hatósági engedélyek hatályára vonatkozó szabályozás felülvizsgálatra szorul, különös tekintettel arra, hogy a beruházások egyre komplexebb és gyorsan változó jogi, gazdasági, műszaki, környezetvédelmi és pénzügyi környezetben valósulnak meg, egyre összetettebb követelményrendszernek kell megfelelniük, mind építészeti, műszaki, környezetvédelmi, gazdasági, gazdaságossági szempontokból. Mindezek következtében a beruházások megvalósítása adott esetben hosszabb időt, illetve a megvalósítás időbeli ütemezése tekintetében nagyobb rugalmasságot kíván meg. Ugyanakkor az építési előírások gyakori változása és az egyes engedélyek viszonylag rövid hatálya azt a veszélyt hordozza magában, hogy ha a beruházó, adott esetben rajta kívül eső okból, a hatály időtartama alatt nem valósítja meg (kezdi el) a beruházást, a már egyszer engedélyezett beruházást újra kell terveztetnie, engedélyeztetnie.
• A jogszabályok nem tartalmaznak kifejezett rendelkezést a módosított (elvi) építési (bontási) engedélyek hatálya tekintetében, amely egységes és következetes hatósági jogalkalmazási gyakorlat mellett is felveti a kellő jogbiztonság hiányának kérdését.

Fontosabb jogszabályok:

Az Étv. vonatkozó szabályai:

„35.§ (2) A jogerős és végrehajtható elvi építési engedély egy évig hatályos. Érvényessége egy ízben legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha a jogszabályok, valamint a kötelező hatósági előírások időközben nem változtak meg.”

A 193/2009 Kormányrendelet vonatkozó szabályai:

„23. § (1) Az építésügyi hatóság által kiadott elvi építési engedély egy évig hatályos.
(2) Az építési és a bontási engedély hatályát veszti,
a) ha a jogerőssé válásának napjától számított két éven belül az építési tevékenységet nem kezdték el, és a hatályát az (4) bekezdés b) pontja szerint nem hosszabbították meg,
b) ha az építési tevékenységet az a) pontban meghatározott határidőn belül megkezdték, de az a) pontban meghatározott időszakot követő öt éven belül az építmény használatbavételi engedély megadására nem válik alkalmassá.
(3) A fennmaradási engedély meghatározott időre szól, vagy visszavonásig hatályos, vagy végleges jellegű lehet. A használatbavételi és a végleges fennmaradási engedély határozatlan ideig hatályos.
(4) Az építésügyi hatóság
a) a (2) bekezdés szerinti engedély hatályát az engedély megadására vonatkozó határozatban két évnél rövidebb időtartamban is megállapíthatja, de az építési tevékenységre vonatkozóan a (2) bekezdésben foglaltak ez esetben is megfelelően irányadóak,
b) az építtető – építésügyi hatósági engedély hatályosságának lejárta előtt előterjesztett – kérelmére mindaddig, amíg az engedély megadásakor fennálló szabályok vagy kötelező hatósági előírások nem változnak meg, vagy ha e változások az építésügyi hatósági engedély tartalmát nem érintik, az építésügyi hatósági engedély hatályát – az elvi engedély kivételével – egy évre meghosszabbíthatja, amely megismételhető.

[…]

31.§ (9) A jogerős elvi keretengedély egy évig hatályos. Hatályossága a hatályossága alatt kérelemre egy alkalommal legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha az elvi keretengedély lényeges tartalmát érintő jogszabályok, illetve a kötelező hatósági előírások időközben nem változtak meg. Az elvi keretengedély építési tevékenység végzésére nem jogosít.”

Javaslatok:

A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyes építésügyi hatósági engedélyek hatályára vonatkozó határidők túlságosan rövidek.

Az IFK álláspontja az, hogy az építészeti, településtervezési és településrendezési szempontok érvényesülését elsősorban az átgondolt és hosszabb távon is alkalmazható és hatályban maradó építési előírások útján kéne biztosítani és nem oly módon, hogy a beruházókat a folyamatosan változó jogszabályi környezethez való újbóli alkalmazkodásra kényszerítik, abban az esetben, ha az adott engedély hatályán belül nem kerül sor a beruházás megvalósítására.

Mindezek alapján az IFK azt javasolja, hogy

• Az elvi építési engedély és elvi keretengedély hatálya négy évre, a meghosszabbításukra vonatkozó időszak kettő évre nőjön,
• az építési (bontási) engedély a jogerőssé válástól számított (jelenlegi kettő helyett) öt éven belül, illetve az építkezés megkezdésétől számított (jelenlegi öt helyett) hét éven belül veszítse hatályát, a meghosszabbítására vonatkozó időszak pedig kettő évre nőjön,

Az IFK javasolja továbbá, az irányadó hatósági jogalkalmazói gyakorlatnak megfelelően, hogy a 193/2009 Kormányrendelet egyértelműen rendelkezzen arról, hogy egy hatályos (elvi) építési (bontási) engedély módosítása esetén, az engedély hatályára vonatkozó időszak a módosítás jogerőre emelkedésnek napjától újra kezdődik.

Az IFK javasolja továbbá a 193/2009 Kormányrendelet 23.§ (4) bekezdés b) pontjából „- az elvi engedély kivételével –„ szövegrészt törölni, tekintettel arra, hogy az egyébként sincs összhangban az Étv. 35.§ (2) bekezdésével.

Végezetül az IFK javasolja, hogy a 10.000 m2 beépített területet meghaladó olyan beruházások esetén, ahol az építési munka szakaszolásra kerül, sajátos engedélyezési szabályok kerüljenek kidolgozásra. Az IFK ezúton felajánlja, hogy egy a szakértői által kidolgozott, és általa alkalmasnak ítélt szövegjavaslatot a jogalkotó elé terjeszt.

6. Az építési, illetve használatbavételi engedély köteles munkák köre, az engedélyezés rendje

Felvetések:

• Általános tapasztalat, hogy az építési és használatbavételi engedélyezési eljárásokra vonatkozó jogszabályok nem veszik kellőképpen figyelembe a modern építéstechnológia alkalmazásából, valamint az egyes épületek (helyiségek, épületrészek) értékesítésének (bérbeadásának), használatának, hasznosításának kialakult gyakorlatából eredő sajátosságokat, különös tekintettel az irodai, kereskedelmi, logisztikai vagy ipari célú ingatlanokra. Kiemelten utalunk az alábbiakra:
  • Az érintett épületek jelentős része esetében – vagy azért mert kifejezetten bérbeadás céljára épülnek, vagy azért mert egyéb okból szükség van a belső terek variálhatóságára – a műszaki kialakítás egyértelműen elkülönül az épület szerkezetének, homlokzatának és az épület egészét szolgáló épületgépészet megvalósulása szakaszára, valamint, ezt követően az egyes épületrészeknek, helyiségeknek (bérleményeknek) a tényleges használó igényei és a tényleges használat célja szerinti lehatárolására és kialakítására. Az egyes épületrészek, helyiségek (bérlemények) nem feltétlenül kerülnek egy időben használatbavételre illetve kialakításra.
  • Az épület akkor, amikor a szerkezetkész állapot, a központi gépészeti elemek, illetve a homlokzat elkészül, eléri azt a készültségi szintet, amely alapján már megítélhető, hogy történt-e a fellebbezésre jogosultak jogát, vagy jogos érdekeit sértő eltérés az építési engedélytől. Az ezt követő, zömmel belső, munkálatok, a belső helyiségek lehatárolása és kialakítása, ténylegesen alkalmatlanok arra, hogy a fellebbezésre jogosultak hatályos jogszabályokban meghatározott széles körének jogát, vagy jogos érdekét sértse.
• Az építésügyi hatóságok gyakorlata jellemzően az, hogy ideiglenes használatbavételi engedélyt bocsátanak ki az elkészült épületre, azzal, hogy a „végleges” használatbavételi engedély kibocsátását egyes épületrészek későbbi kialakításához kötik. Az építtető így arra kényszerül, hogy több lépcsőben szerezze be a használatbavételi engedély(eke)t, a végső használatbavételi engedély beszerzése akár évekbe is telhet.
• Gyakori továbbá, hogy a jogerős ideiglenes, illetve jogerős végleges használatbavételi engedély rendelkezésre állását olyan fellebbezés(ek) késlelteti(k), adott esetben jelentős mértékben, amely(ek) utóbb megalapozatlannak bizonyul(nak). A jogerős engedély beszerzésének ezen, építtetőnek fel nem róható, késedelme komoly károkat, veszteségeket okoz az építtetőnek.
• Az építkezés 193/2009 Kormányrendelet 27.§-a szerinti szakaszolása az esetek többségében nem jelent valós alternatívát az építtető számára.

Fontosabb jogszabályok:

„27. § (1) Az Engr. 1. mellékletében meghatározott építési tevékenység építési engedélyezési eljárás, egyszerűsített építési engedélyezési eljárás lefolytatását követő építési engedély alapján végezhető.
(2) Egy telekre vonatkozóan az építési engedélyt az egy időben, illetve folyamatosan vagy ütemezve elvégezni kívánt építési tevékenység egészére kell kérni. Több megvalósulási szakaszra bontott építkezés esetén az egyes szakaszokban megépítendő építményekre – az építési tevékenység egészének bemutatása mellett – szakaszonként külön-külön is lehet építési engedélyt kérni.
(3) Egy telekre vonatkozóan a tervezett építési tevékenység végzésére több építési engedély is kérhető, azonban ugyanazon építési tevékenység vonatkozásában csak egy építési engedély alapján végezhető építési tevékenység.

[…]

35.§ (1) Az Engr. 1. melléklet IX. oszlopában meghatározott építmények használatbavétele használatbavételi engedély alapján végezhető.
(2) Az építtetőnek az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmassá válásakor – a használatbavétel előtt – kell kérelmezni a használatbavételi engedélyt.
(3) Egy telken, egy építésügyi hatósági engedély alapján egyidejűleg megépült több építményre, illetőleg elvégzett többfajta építési tevékenységre külön-külön is lehet használatbavételi engedélyt kérelmezni.
(4) Az építési engedélyben eredetileg már több megvalósulási szakaszra bontott építkezés esetén az egyes megvalósulási szakaszokban megépített építményekre, illetőleg rendeltetésszerű és biztonságos használatra önmagukban alkalmas építményrészekre (önálló rendeltetési egységekre) szakaszonként külön-külön is lehet használatbavételi engedélyt kérelmezni.
(5) Ha az építési engedélyben az építkezés szakaszolására – a (4) bekezdésben foglaltak szerint – nem került sor, a megépített, de még befejezetlen építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatra önmagában, önállóan is alkalmas építményrészére (önálló rendeltetési egységére) az építkezés építési engedélynek megfelelő teljes befejezéséig csak ideiglenes használatbavételi engedély adható, amennyiben az egyes építményrészek használata a kivitelezési munkálatokat nem zavarja. Ebben az esetben az építési engedély szerinti teljes építményre a használatbavételi engedélyt végleges jelleggel csak a kivitelezés teljes befejezése után lehet megadni. Ilyen esetben a végleges használatbavételi engedély iránti kérelemhez az e rendelet szerint mellékelt dokumentumoknak értelemszerűen a használatba nem vett építményrészekre vonatkozó tartalommal kell bírniuk.”

[…]

A fentebb vázolt problémák megoldására az IFK az alábbiakat javasolja:

• Az építési és használatbavételi engedélyekre vonatkozó szabályok módosítása, amely lehetővé teszi, hogy az épületre a szerkezet, homlokzat és a központi épületgépészet elkészültét követő belső kialakítási munkálatoktól függetlenül lehessen építési, illetve használatbavételi engedélyt kapni.
• A belső kialakítási munkák tekintetében legyen elegendő (építési, illetve használatbavételi engedély helyett) bejelentést tenni, tekintettel arra, hogy ezen munkák jellege olyan, amelyek esetében építésfelügyeleti eszközökkel is kellőképpen ellenőrizhető az előírásoknak történő megfelelés.
• Amennyiben az egyes belső munkák esetében mindenképpen szükséges az engedélyezési eljárás fenntartása, a fellebbezésre jogosultak körét úgy javasoljuk szűkíteni, hogy a fellebbezés joga már csak az építtetőt illesse meg.

7. Kézbesítési szabályok

Felvetések:

• Rendszeres és visszatérő probléma, különösen azon városi környezetben megvalósuló beruházások esetén, ahol a fellebbezésre jogosultak köre viszonylag tág, hogy ha a kézbesítés egyes fellebbezésre jogosultak (vagy akár csak egy jogosult) részére sikertelen, vagy a jogosultak köre nem tisztázott (pl. hagyatéki eljárás van folyamatban) az építési, illetve használatbavételi engedély jogerőre emelkedése bizonytalan időre elhúzódhat.
• Számos esetben fordult elő, hogy a már jogerős engedélyt valaki azon a címen támadta meg, hogy ő ugyan az irányadó jogszabályok szerint ügyfélnek minősül, de a határozat részére nem került kézbesítésre. A jogerős engedély visszavonása ilyen esetekben nem csak az építtető számára jelent jelentős érdeksérelmet és okoz károkat, de a beruházás megvalósításában közreműködő egyéb szereplők (kivitelező és alvállalkozói, stb.) részére is rendkívül hátrányos jogkövetkezményekkel járhat.
• A kézbesítési problémák leghangsúlyosabban a társasházak esetében jelentkeznek. Sajnálatos, hogy a társasházakról szóló törvény legutóbbi módosítása nem a probléma reális megoldása, az összes érintett érdekeit figyelembe vevő szabályozás irányába történő, hanem kizárólag a fellebbezésre jogosultak körének érdekeit szem előtt tartó lépésnek tekinthető.
• A hatóságok sokszor olyan esetekben is közvetlen kézbesítési módok indokolatlan alkalmazására törekednek, amikor pedig helye volna a hirdetményi kézbesítésnek.

Fontosabb jogszabályok:

A közigazgatási határozatok közléséről szóló alapvető szabályokat (köztük a hirdetményi kézbesítés szabályait) a Ket. 78-81. §§ tartalmazzák.

A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. tv (a továbbiakban Tht.) úgy rendelkezik, hogy:

„50. § (1) A közös képviselő (az intézőbizottság elnöke) – a (2) bekezdés rendelkezésének kivételével – jogosult a közösség képviseletének ellátására a bíróság és más hatóság előtt is. E jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan.
(2) Az építésügyi hatósági eljárásban meghozott hatósági határozatot – a jogorvoslat lehetőségének biztosításával – valamennyi tulajdonostárs részére kézbesíteni kell; ebben az esetben a közös képviselő (az intézőbizottság elnöke) a közösség képviseletének ellátására nem jogosult.”

A hivatalos iratok kézbesítésének módjáról a 79/2004 (IV. 19.) Korm. Rendelet 29.-30. §§ rendelkeznek.

Javaslatok:

Annak érdekébe, hogy a hatósági határozatok közlésére vonatkozó szabályok, mind az építtetők, mind a fellebbezésre jogosultak érdekeit kellő súllyal vegyék figyelembe vegyék és segítsék, ne gátolják, az új beruházások megvalósítását, az IFK az alábbi javaslatokat teszi:

• Egy olyan Tht.-t érintő módosítás megfontolását javasoljuk, aminek következtében csak a közös képviselő részére kötelező az adott határozat kézbesítése. A tulajdonosok értesítésének szabályait a Tht. keretei között lehetne megalkotni (pl.: hirdetmény elhelyezése a társasház épületében, illetve általában tágítani célszerű a hirdetményi kézbesítés körét, közös képviselő kötelezettségei a tulajdonostársak értesítésével összefüggésben).
• Megfontolásra javasolt ügygondnok kötelező kirendelésének bevezetését arra az esetre, ha valamelyik fellebbezésre jogosult halálesete következnék be, vagy egyébként nincs abban a helyzetben, hogy jogait gyakorolhatná.
• Javasoljuk, hogy ha a fellebbezésre jogosultak vélelmezhető létszáma a 10 főt meghaladja, vagy ha az építtető valószínűsíteni tudja, hogy a közvetlen kézbesítés nem fog eredményre vezetni, a hirdetményi kézbesítés legyen az elsődleges közlési mód, a közvetlen kézbesítés helyett.
• Javasoljuk építési ügyekben olyan abszolút jogvesztő határidő bevezetését (pl.: jogerőre emelkedéstől számított hat hónap), amelyet követően a jogerős határozat ellen semmilyen jogorvoslatnak nincsen helye. Hirdetményi kézbesítés esetén pedig eleve legyen kizárt a jogerős határozattal szembeni jogorvoslat, azon az alapon, hogy a határozat nem került kézbesítésre.

8. A hatóság késedelméhez fűződő jogkövetkezmények

Felvetések:

• A hatóságokra, sajnálatos módon, általánosságban jellemző, hogy a jogszabályokban előírt határidőket, különösen bonyolultabb, komolyabb megfontolást igénylő ügyeknél, nagyon sokszor nem tartják be, a határozatok késve születnek meg, ezzel nem kevés nemzetgazdasági kárt okozva.
• A hatályos jogszabályok se nem ösztönzik kellő mértékben a gyors és hatékony hatósági ügyintézést, se nem szankcionálják kellő mértékben a hatóság késedelmét. A jelenlegi jogszabályok alapján rendkívül korlátozott körben történhet csak meg a hatóság, vagy az eljáró ügyintéző felelősségre vonása a határidők be nem tartása miatt.

Fontosabb jogszabályok:

A Ket. szabályozza azt az esetet, amikor az irányadó ügyintézési határidőt a hatóság nem tartja be.

„20. § (1) A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, valamint kijelölés alapján köteles eljárni.
(2) Ha a hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv az erre irányuló kérelem megérkezésétől vagy a hivatalos tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül kivizsgálja a mulasztás okát, és – az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő és a döntés-előkészítés fokának figyelembevételével megállapított – határidő tűzésével a mulasztó hatóságot az eljárás lefolytatására utasítja. Nincs helye az eljárás lefolytatására történő utasításnak, ha a 71. § (2) bekezdés alkalmazásának van helye.
(3) Ha a felügyeleti szerv által megállapított újabb határidő eredménytelenül telt el, a felügyeleti szerv az eljárásra haladéktalanul – a (4) és (5) bekezdésben foglalt kivétellel – a mulasztóval azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki, egyidejűleg a mulasztó hatóság vezetője ellen fegyelmi eljárást kezdeményez. A kezdeményezés alapján a fegyelmi eljárás megindítása kötelező. A kijelölt hatóság az ügyben irányadó ügyintézési határidőn belül köteles döntést hozni.”

[…]

„33/A. § (1) Ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt az ügyfélnek és az eljárás egyéb résztvevőjének fel nem róható okból túllépi, köteles az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ha pedig az ügyintézés időtartama meghaladja az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét, az első fokú eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfél által megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeg kétszeresét az ügyfél részére visszafizetni.
(3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szakhatóságra a hatóságra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.”

A hatósági szerv „hallgatásáról” ugyancsak szól a Ket. 71. § (2) rendelkezése, amely esetén a fent említett Ket. 20. § -a nem alkalmazandó.

„Ha az ügyfél kérelme jog megszerzésére irányul, és ellenérdekű ügyfél az első fokú eljárásban nem vett részt, másik hatóság vagy szakhatóság eljárásra való kijelölése helyett jogszabály rendelkezhet úgy, hogy
a) az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása, ha a hatóság az előírt határidőben nem hoz döntést,
b) ha a szakhatóság az előírt határidőn belül nem ad ki állásfoglalást, a hozzájárulását megadottnak kell tekinteni.”

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban „Ptk.”) 349.§-a rendelkezik az államigazgatási jogkörben okozott kárért fennálló felelősségről:

„Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette.”

A Kjt. 45.§ és Ktv. 57.§ szól a közalkalmazottak és köztisztviselők fegyelmi és kártérítési felelősségéről.

„Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette.”

A Kjt. 45.§ és Ktv. 57.§ szól a közalkalmazottak és köztisztviselők fegyelmi és kártérítési felelősségéről.

Javaslatok:

Az építésügyben jelenleg nincs hatályban a hatóság hallgatásáról szóló Ket. 71. § (2) bekezdése szerinti jogszabály, ezért mindenképpen célszerű lenne beiktatni egy ilyen rendelkezést. E tekintetben konkrét javaslatunkat az alábbi 9. pont tartalmazza.

Javasoljuk, hogy építésügyben a Ket. 33/A. § bekezdésében meghatározott jogkövetkezményt ne az illetékhez, díjhoz kössék, hanem az építésügyi bírság alapjára vetített, esetleg annak szabályai szerint számolt, tényleges motiváló erejű szankció legyen, mint ahogy azt az építésügyi hatóság az építtetővel szemben kiszabná.

Javasoljuk továbbá szigorítani a hatóságok és az ügyintézők kártérítési és fegyelmi felelősségének szabályait, törvényben kell egyértelműen rögzíteni, hogy a hatóság felel a késedelme által okozott minden kárért.

9. Az ügyintézési határidő szabályozása

Felvetések:

• Az építésügyi eljárások nem kívánatos elhúzódásának egyik oka az, hogy az eljárási szabályok széles körben határoznak meg olyan kivételeket, amelyek nem számítanak be az ügyintézési határidőbe.
• Különösen indokolatlannak tűnik az a hatósági jogalkalmazói gyakorlat, hogy az eljáró hatóságok többszörösen is hiánypótlásra kötelezik a kérelmezőt. A hatósággal szemben egy építésügyi eljárásban elvárás lenne, hogy egy körben fel tudja mérni, hogy milyen további iratokra, információra van szüksége a kérelem elbírálásához.

Fontosabb jogszabályok:

A határidőkre vonatkozó általános szabályokat a Ket. 33.§-a határozza meg. Rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg. Ha a törvény valamely eljárási cselekmény teljesítésének határidejéről nem rendelkezik, a hatóság haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon belül gondoskodik arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse.

Építésügyi eljárásokra az általánostól eltérő, speciális szabályt a 193/2009. Kormányrendelet állapít meg.

A Ket. 33. § (3) bekezdésében felsoroltak nem számítanak bele az ügyintézési határidőbe, amelyek az alábbiak:

„(3) Az ügyintézési határidőbe nem számít be:
a) a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, valamint az eljáró hatóság kijelölésének időtartama,
b) a jogsegélyeljárás időtartama, továbbá a 36. § (2) bekezdése alapján adatnak a nyilvántartásból történő beszerzéséhez szükséges idő,
c) a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő,
d) a szakhatóság eljárásának időtartama,
e) az eljárás felfüggesztésének időtartama,
f) a 70. § (1) bekezdésében szabályozott eljárás időtartama,
g) a hatóság működését legalább egy teljes napra ellehetetlenítő üzemzavar vagy más elháríthatatlan esemény időtartama,
h) a kérelem, a döntés és egyéb irat fordításához szükséges idő,
i) [hatályon kívül] j) a szakértői vélemény elkészítésének időtartama,
k) a hatósági megkeresés vagy a döntés postára adásának napjától annak kézbesítéséig terjedő időtartam, valamint a hirdetményi, továbbá a kézbesítési meghatalmazott és a kézbesítési ügygondnok útján történő közlés időtartama.”

Javaslatok:

Általánosságban javasoljuk az eljárási határidők csökkentését (a kérelem benyújtástól számított 30 napnál hosszabb határidő építési ügyekben sem indokolt).

Javasoljuk továbbá az ügyintézési határidőbe be nem számítandó eljárások körének lényeges szűkítését. A kivételek listájáról mindenképpen javasoljuk törölni a Ket. 33.§ (3) bekezdés a), b), g), és h), illetve k) pontjait.

Javasoljuk, hogy egy eljárásban egy hiánypótlásnál, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívásnál többet ne bocsáthasson ki a hatóság. A hatóság legyen köteles a hiánypótlást, illetve a tényállás tisztázásához szükséges felhívást a kérelem beérkezésétől számított öt napon belül kibocsátani. Nem eshet a kérelmező terhére, ha a hatóság valamely adatot, iratot elmulasztott ezen alkalommal bekérni.

Amennyiben a hatóság rendelkezésére álló határidő anélkül telik el, hogy határozat született volna, az engedélyt megadottnak kell tekintetni, vagy a felettes szerve kötelessége legyen nyolc napon belül érdemi döntést hozni.

Javasoljuk arra kötelezni a hatóságokat, hogy a határozat meghozatalát követő napon legyenek kötelesek azt postára adni, vagy az egyébként alkalmazandó módon közölni az érintettekkel.

10. Az elektronikus ügyintézés bevezetése az építésügyi engedélyezési eljárásokban

Felvetések:

• Számos eljárásban bevezetésre került az elektronikus ügyintézés, általában pozitív tapasztalatokkal. Az elektronikus eljárások egyre inkább terjedőben vannak. Az eddig bevezetett eljárások, így különösen az elektronikus cégeljárás általános tapasztalata, hogy az ügyintézést, az ügyfél és hatóság közötti kommunikációt gyorsabbá, hatékonyabbá teszi, ezen belül lerövidül az esetleges hiánypótlási kérelmek kibocsátásának az ideje, az eljárás egyes fázisai pontosan nyomon követhetőek, az ügyfél adminisztratív terhei, különös tekintettel arra, hogy az iratokat egy példányban, elektronikus formátumban kell becsatolni, lényegesen csökkennek.

Fontosabb jogszabályok:

Jelenleg nincs jogszabályi alapja az építésügyben történő elektronikus ügyintézésnek.

Az Étv. 53/A. § rendelkezése szerint
„az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokban – kormányrendeletben meghatározott eljárások kivételével – az ügyfél nem jogosult és a hatóság nem köteles elektronikus úton kapcsolatot tartani”.

Javaslatok:

Tekintettel az építésügyi hatósági eljárásokban becsatolandó nagymennyiségű iratra és a környezettudatosságra, mindenképpen indokolt az elektronikus eljárás bevezetése. Önálló jogszabály alkotására lenne szükség. Olyan elektronikus eljárás bevezetését javasoljuk, amely egyidejűleg nem teszi kötelezővé, hogy papír alapon is előállításra kerüljön a dokumentáció. Az elektronikus eljárásnak alkalmasnak kell lennie a határidők ügyfél általi követésére is.

11. Az ügyfél-fogalom átértelmezésének szükségessége

Felvetések:

• A jogszabályok, más szempontok szerint helyeselhetően, igen tág körben határozzák meg, hogy kik lehetnek ügyfelek a közigazgatási eljárásokban. A bírói gyakorlat is az ügyfél fogalmának minél tágabb értelmezése irányba mutat.
• A gyakorlati tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy építésügyi eljárásokban rendszeresen visszatérő jelenség, hogy egyes szervezetek, személyek tulajdonképpen visszaélésszerűen, nem valódi jogok vagy jogi érdekek tényleges sérelmének védelme érdekében, gyakorolják a jogszabály alapján őket esetleg megillető ügyféli jogokat, különös tekintettel a fellebbezési jogra, és ezzel komoly károkat okoznak a beruházóknak.

Fontosabb jogszabályok:

A Ket. 15. § -a minden ügytípusra kiterjedően határozza meg az ügyfél-fogalmat.

„15. § (1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.
(3) Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek körét, akik az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősülnek. Az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősül jogszabály rendelkezése esetén az abban meghatározott hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
(4) Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként vagy szakhatóságként részt nem vevő szervet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti.
(5) Meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul.
(6) Az ügyféli jogok gyakorlását törvény ahhoz a feltételhez kötheti, hogy az ügyfél az első fokú eljárásban részt vesz.”

A 193/2009. Kormányrendelet 3. § -a az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban az alábbiak szerint egészíti ki az ügyfél-fogalmat:

„Az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban külön vizsgálat nélkül ügyfélnek minősül a kérelem tárgya szerinti ingatlannal rendelkezni jogosult.
(3) Az építésügyi hatósági eljárásokban minden esetben vizsgálni kell a következők ügyféli jogállását:
a) a közterület kivételével a közvetlenül szomszédos – az eljárással érintett ingatlannal, ingatlanokkal közös határvonalú (telekhatárú) – telekkel rendelkezni jogosult,
b) a tervező, a felelős műszaki vezető, az építési műszaki ellenőr, az építésügyi igazgatási szakértő, az építésügyi műszaki szakértő és a vállalkozó kivitelező.
(4) Az építésügyi hatósági eljárásban a (3) bekezdés b) pontja szerinti személy abban az esetben minősül ügyfélnek, ha az építésügyi hatósági döntés ezen személy feladat- és felelősségi körébe tartozó tevékenységre vonatkozóan megállapítást tesz.”

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. tv. 98.§-a a következő rendelkezést tartalmazza:

„A környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületeket és más, politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő – a hatásterületen működő – társadalmi szervezeteket (a továbbiakban: szervezet) a környezetvédelmi közigazgatási hatósági eljárásokban a működési területükön az ügyfél jogállása illeti meg.”

Ezt a rendelkezést akként egészíti ki a bírói gyakorlat, miszerint ha környezetvédelmi hatóság szakhatóságként jár el, akkor is megilleti a szervezeteket az ügyfél jogállása.

Fontosabb jogszabályok:

Javasoljuk annak vizsgálatát, hogy milyen, a Ket. 15. §-tól eltérő speciális ügyfél-fogalom kerülhetne bevezetésre az építésügyi eljárásokra, tekintettel arra, hogy a Ket. 15. §-a a tapasztalatok szerint az építésügyi eljárásokban indokolatlanul tág ügyfélkör bevonását teszi adott esetben lehetővé. Javasoljuk továbbá, hogy a környezetvédelmi szervezetek/egyesületek építésügyi hatósági eljárásban ne kapjanak ügyféli jogállást, tekintettel a visszaélésszerű jogalkalmazás lehetőségeire, valamint javasoljuk az építési engedélyek ellen fellebbező „ügyfelek”kártérítési felelősségének kibővítését.

12. A vállalkozó kivitelező birtokjoga és a használatbavételi engedélyhez szükséges iratok átadása

Felvetések:

• Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban a „191/2009 Kormányrendelet”) sajnálatos módon és teljesen szükségtelenül úgy tekint a vállalkozó kivitelezőre, mint akinek valamiféle birtokjoga lenne az építkezéssel érintett ingatlan felett és ennek megfelelően az építkezés lezárása részeként birtokbaadásról, birtokbaadási eljárásról beszél. Az IFK szerint a birtokbaadás 191/2009 Kormányrendelet szerinti szabályai a Ptk. és az Alkotmány szabályaival ellentétesek:
  • A Ptk. szabályaiból nem következik, hogy a vállalkozó kivitelező az építkezéssel összefüggésben feltétlenül birtokot szerez az érintett ingatlan tekintetében, ahogy az sem, hogy a tulajdonos birtoka megszűnne. A vállalkozó kivitelező csak annyiban és olyan mértékében kerülhet az érintett ingatlan birtokába, ahogy azt a tulajdonos részére lehetővé teszi.
  • Az Alkotmány tulajdont védő szabályaival is ellenkezik a tulajdonos jogainak, (aki adott esetben a megrendelőtől eltérő személy is lehet) a vállalkozó kivitelező javára történő önkényes, a vállalkozási szerződés lényegéből egyáltalán nem következő korlátozása.
• Megjegyezzük, hogy a korábbi piaci gyakorlattól is gyökeresen eltér, ahogy a 191/2009 Kormányrendelet közelít a birtoklás kérdéséhez. Korábban a szerződő felek a vállalkozási szerződésben, a konkrét körülmények függvényében, rendezték annak kérdését, hogy a vállalkozó kivitelező milyen terjedelemben és módon jogosult az érintett ingatlanon tartózkodni, azt használni.
• A 191/2009 Kormányrendelet nem szabályozza tisztán és világosan, hogy a vállalkozó kivitelező mikor köteles átadni a megrendelő részére a használatbavételi engedély megszerzéséhez szükséges dokumentációt. Az IFK szerint minden olyan előírás, megfogalmazás, amely e dokumentáció átadását a vállalkozói díj kifizetéséhez köti, indokolatlanul sérti a megrendelő azon jogát, hogy megkövetelje vállalkozótól a szerződésszerű teljesítést.

Fontosabb jogszabályok:

A 191/2009 Kormányrendelet alábbi szakaszai érintik a kérdést: 3.§ (1) bek. d) pont, 7.§ (2) bek. f) és i) pontok, 16.§ (3) bek. h) és o) pontok, VII. fejezet.

Javaslatok

Az IFK javasolja visszaállítani a szerződési szabadságot mind a birtoklás kérdése, mind a használatbavételi engedélyhez szükséges dokumentáció átadása tekintetében és javasolja minden olyan rendelkezés hatályon kívül helyezését, amely ezzel ellentétes.

13. Az Építési engedélyezési hatóságok rendszere

Felvetések:

• Az építésügyi hatóságok jelenlegi rendszere túlságosan is szétaprózott, amely nem alkalmas arra, hogy a kor követelményinek megfelelően, gyorsan és hatékonyan szolgálja ki az ügyfelek igényeit. Az eljárások lassúak. Az elsőfokú hatóságok gyakran követnek el olyan jogi és szakmai hibákat, amelyek olyan jogorvoslati eljárásokhoz, így a beruházások megvalósulásának elhúzódásához, adott esetben meghiúsulásához vezetnek, amelyek a hatóság megfelelő eljárása mellett elkerülhetők lettek volna.
• Az építésügyi hatóságok jogalkalmazói gyakorlata nem egységes és következetes, hatóságonként (de adott esetben ügyintézőként) eltérhet egy-egy hasonló ügy megítélése. Az építésügyi hatóságok, illetve az eljáró ügyintézők, szakmai felkészültsége rendkívül változó.
• Az IFK úgy látja, hogy az építésügyi hatóságok kizárólag területi alapon szerveződő rendszere nem képes megbirkózni a nagyobb, összetettebb beruházások jelentette kihívásokkal.

Fontosabb jogszabályok:

A 343/2009 (XII.23.) Korm. rendelet jelöli ki az építésügyi hatóságokat.

Javaslatok:

Az IFK javasolja, hogy az építésügyi hatóságok jelenlegi területi rendszere, mint első szint, megtartása mellett, kerüljön kialakításra az építésügyi hatóságok egy második szintje, megyei (fővárosi) vagy regionális alapon. Az új második szint járna el elsőfokú építésügyi hatóságként a bonyolultabb, komolyabb megfontolást, nagyobb szakmai felkészültséget igénylő ügyekben, míg az első szint járna el elsőfokú építésügyi hatóságkánt minden olyan ügyben, amely nem a második szint hatáskörébe tartozik. Az IFK elsősorban a bíróságok rendszerét tekinti mintának az építésügyi hatósági rendszer kialakításához. Az építésügyi hatóságok rendszerének átalakítása felveti a szakhatóságok rendszerének felülvizsgálatát is.

Az IFK ezúton felajánlja, hogy egy a szakértői által kidolgozott, és általa alkalmasnak ítélt szövegjavaslatot a jogalkotó elé terjeszt.